2010 legjobb dala...

...no, nem mintha éppen zeneileg, netalán szövegileg lenne kiemelkedő teljesítmény a fiúktól vagy zeneszerző havereiktől, de az ötlet mégis fantasztikusan hatalmas és egyben egyszerü is. Lássuk csak: 2010 van, a gazdasági válság kellős közepes közepében vagyunk, már mindenki rájött, éppen ideje, hogy mit is jelent ez, mekkora súlya van a pénztelenségnek, még azok is akik azt hitték, eddig szegények, hát nem, most azok. Tehát adott a válság. Alsó és felső szinten.
Mi kell még egy sikeres dalhoz? A hallgatók. Ebben az esetben válságban.
Egy autóban ülök, benzinkútnál. A haver tankol, bemegy fizetni. Közben mellénk húz egy rozoga jármű, a tag tankol, bemegy fizetni. Közben a kislánya nekiáll ablakot mosni. Dúdol. Kb.10-12 éves. "i wanna be a billionare soooo fuck'n baaad. " Jön az apja, kiveszi a kezéből az ablakmosó device-ot, megtoldja egy "treci in masina, ca ne grabim"-el, befejezi az elkezdett maszatot, közben dúdol: "i wan to be a millionare soooo fuck'n baaad. " Én pislogok, gyorsan haza - www.youtube.com - dal.
Szóval , mi kell egy sikeres dalhoz. Egy q-va jó ötlet. Az alkotók a lényeget megragadták, mit akar egy pár - youtube felmérésem szerint 54,024,628 - ember? Inni, vagy teli torokból kiabálni, hogy milliomos akarok lenni. Ebben az esetben mindkettőt.
A csavar: ez működik. Kiabáld, az leszel. Legalább is a két csávó kiabálta és az lett. Vagy kaptak előleget is talán.... hiszen a klipp készítésekor Travie McCoy úron látható tetkó minimum 3000 dollár. A Mini-ről ne is beszéljünk. És most komolyan? Tuborgot is reklámoznak? Te, gazdasági válság és Tuborg...
Igen árnyalt iróniám ellenére el kell ismernem, a dal tökéletes. Csak az irígység beszél belőlem: igazán felordíthattam volna (a haver meg én) egy lemezre eme vágyamat...csak soha nem hittem volna , hogy valaki meghallgat.

ketten egy

Fiú:

... de, mint kék ég, nem pirulhatok,

hiszen magam...kék vagyok,

s így én, nem pirulhatok,

talán, ha a nap rám ragyog...,

de nem, én kék vagyok,

de ha a nap rámragyog, talán akkor pirulok,

de én megis én vagyok, ha rámsutsz pirulok....

Lány:

ha nincs ég, nincs kék sem, ...hogy nap legyek kell az eged, kell a kéked..., s mikor este csendben, teljes sötétségben, dobszóra ritmusosan, neked lesz kék eged, nekem napom lesz, ha adod a kéked

knockin' on...

Az életünkben sok lépcsőt kell megmásznunk. Fizikailag létezőket és képzeletbelieket egyaránt. Én az 5.dik emeleten lakom. Egész életemben lépcsőt másztam. A modern világnak rengeteg eszköze van arra, hogy megkönnyítse életünket. A mi tömbházunkban is van lift. Szerencsére élete nagy részében nem működött. Így, ha akartam, ha nem lépcsőt kellett másznom, ha akarom, ha nem, erősödöm. S ez a lépcső egyik értelme. A másik, a nyilvánvalóbb, hogy feljussunk valahova, és ha engem kérdeztek, minél magasabbra.
A lépcső metafórikus értelmeit mindenki tovább boncolgathatja. Vannak ugye széles, biztonságos lépcsők, korláttal, vannak keskenyebbek, meredekebbek, elegészen a rozoga grádicsig, de bizonyos értelemben a létra is lépcső.
Vonz a grádics, vonz a létra, vonz a meredek. Nem mintha föltétlenül veszélynek szeretném kitenni magam. De kényelmes lift, vagy széles lépcső soha nem vezetett igazi csúcsra.
Nemrég jártam egy értékes lépcsőn. Rendesen nyikorgott, nem is volt könnyű, korlátja alig. Társam félt. Eszembe jutott, régen én is féltem...és aztán fenn: szél, nyugalom, lassúbb idő, egy kis félelem, fáradt öröm és nagyobb kép. Mindegyik elengedhetetlen az élethez.
Nem elérhetetlen mindez, csak lépcső vezet oda. Nem is alacsony, nem is széles, nem is biztonságos. Lehet korlát sincs. Ami biztos: nyikorog.

A falamon van egy kép. Fontos megjegyeznem, hogy művészi alkotásról van szó, a tovabbiakban kiderül, miért.
A szemiotika jel-nek nevezi a képeket. Hiszen jelöl valamit. A jelek körbevesznek, mikor a közlekedésben használt stopp táblát nézzük, tulajdonképpen a szabályt "látjuk" , amit jelöl a tábla, hogy elsőbbséget kell adnunk. A jel mindig mutat valamit, azaz jelöl valamit. Egyet látunk és mást értünk. Mert értelmet adunk neki, önmagában csak tábla lenne, de szabályrendszert társítunk hozzá. A közlekedési jelek egyértelmüek, mert egyértelmü szabályokat kötöttünk hozzá.
A kép a falamon egy jel, de egyáltalán nem egyértelmü. Miért? Mert, mint mondtam, művészi alkotás, nem egyértelmü a szabályrendszere. Esztétikai jel. Mi a csodálatos a művészetben? Talán az, hogy a művész "szabályrendszere" megengedi, hogy a jel jelöltje változzon az én szabályrendszerem szerint. Az én szabályrendszerem nem egyértelmü, már-már nehezen felismerhető bármi nemü szabályosság benne. A kép a falamon ugyanaz, a jelölt dolog viszont örökké változik, változik velem. Valójában, mint a tábla, önmagában egy kép.Viszont a stopp tábla jelöltje megfogható, kinyomtatható, a képé nem.

A kép a falamon. Néha annyira reális, hogy levenném. Nézzem meg, vajon nincs mögötte a jelölt. De tudjátok mit. Levehetitek, nincs ott. Bennem van. De vajon, mit mondana a kép, ha tudná, hogy mivel társítom? Egyet értene? De nem is kell egyet értsen. A kép azt jelöli, amit én akarok, ez a kép sorsa, ez az esztétikai élmény lényege.

Az ember nem egy esztétikai élmény, habár hagyjuk meg, néha jobb, ha az lenne. Ezt hangoztatja is, próbálja meghatározni önmagát, jelként az ember folyamatosan próbál rámutatni jelöltjére.
Mégis a legbonyolultabb jelrendszer. Egy olyan jel, ami magában hordozza szabályrendszerét és ugyanakkor hozzárendelhetem saját szabályrendszeremet is.

Van egy kép a falamon. Egy gyönyörű kép-jel. Talán félek attól, amit jelöl, talán félek, hogy rossz a szabályrendszerem, amit hozzárendelek, rosszul értelmezem...nem merem levenni.

Van egy kép a falamon: Te vagy.

fix you

Nem baj, megjavítom. Ha eltört, megragasztom, ha szétesett, összerakom, ha eldőlt, felállítom, ha leomlott, felépítem, mocskos lett, megtisztítom, ha leesett, felveszem, kilyukadt, megfoltozom, ha elszakadt, összekötöm, vizes lett, megszárítom, ha kiszáradt, megöntözöm, ha szétszóródott, összeszedem, elveszett, megkeresem, ha elromlott, megjavítom.
Itt vagyok. Ne sírj, megjavítom...

-Hagyj békén!-mondta a gomba. -Dehogy hagylak- mondom én. -Hagyj békén, mert mérges vagyok.-Dehogy vagy-mondom én. -Hagyj békén, láthatod, mérges vagyok-mondja a gomba. -Dehogy vagy,ismerlek és megeszlek-mondom én. -Nem akarom, hogy megegyél, mostanában mérges vagyok, nyilvánvaló, hogy mérges vagyok,láthatod, csak te hiszed, hogy semmi bajom-mondta a gomba. -Dehogy is, semmi bajod, csak nyavajogsz, a gombák nyavajognak, én szeretem...-mondom én.
Megettem. belehaltam. mérges volt...biztosan én idegesítettem fel...

őszeim

Rég jártam itt. Látszólag unalmas. Az illatok, a színek...ismerem őket és mintha örökké ismertem volna, s, mint régi jó ismerősök, elbeszélgetünk. Rengeteg emlék jön felém, valójában rengeteg emléket érzek. Szóval, nem is unalmas. Csak látszólag...ráadásul ősz van.
Valamikor az út mellett rengeteg jegenyefa állt, pontos távolságra egymástól, hazáig, álomból életbe, nyugalomból munkába varrva az utat, nyáron árnyékuk csíkosra festette az aszfaltot. Talán a sofőrszemnek ez zavaró, én nagyon szerettem a nyári melegben ezt a fény-arnyék játékot.
Most nincs jegenye. Egy sem. Biztosan valami nagyon értelmes okból. Mi mégis ott biciklizünk alattuk.
Az ősznek színe van, illata, hangja. Az én őszömnek jegenyefája. Levele hamar sárgul, hamar lehull, együtt nyári énemmel. Soha olyan keser-édes, megfoghatatlanul abbahagyhatatlan nem volt a tekerés, mint ezen a jegenye avaron. Ott. Nagyapámmal.

Telefonon hívott ma a börtönőr. Nem vettem fel, aztán később visszahívtam. Azt mondta bejön a jövő héten, majd akkor ellenőrzi a cellám. No meg, mintha hiányozna egy kanál is a konyháról. Igazán tapintatos. Pedig szereztem egy kisebb cserepes növényt az ablakomba - igaz kaktusz, nem sok zölddel - s a fal is enged már. Növények tartása - főleg a kaktuszé - szigorúan tilos. A fal meg, mondjuk úgy, magától is omladozik. Amúgy elég sok minden tilos, sajnos általaban nem figyelmeztetnek előre. Ezért elég sokszor a fekete lyukban kötök ki. Mégis van egy kis reményem, hiszen csak hosszabb időt kell ülnöm, mint amennyi hibát elkövethetek. Gondolom lassan megtanulom, mit szabad s mit nem.
A múltkor mondtam is a börtönigazgatónak, hogy de kérem ez azért már mégis csak sok, itt lábbal tiporják alapvető jogaimat, no meg azt hiszik nekem nincs büszkeségem.....?
-Ez egy börtön- jelentette ki az igazgató,- minket ezért fizetnek.
Visszamentem a cellámba es kikapcsoltam a telefonom. Hivjon az őr, ha akar. Nem vagyok elérhető. Én szabadulnék a börtönből.
Azóta két kanál hiányzik a konyháról. És két kaktuszom van....és tele a hangpostám. Igazán tapintatos....

futár (Csusznernek)

A stoplámpa piros volt. Az öreg állt és várakozott. Kezében három sárga zacskó. Kínai gyorsbüfé, ez állt rajta. A semmibe nézett, mintha álmodna. Valamikor álmai a város szélétől a központig tartottak. Most már csak a zöldet várja. Csak arra emlékszik, hogy voltak álmok, de nem igazán tudja felidézni, hogy mik voltak azok.
Szakállas öregségében, kedves, kissé beesett szemeiben látni vélem az álmait. Nem nehéz, kiült az arcára. Érdekesek az álmok, vágyak, elképzelések. Nincsenek egyszerre két helyen. Ha az arcodon van nem lehetnek a lelkedben, vagy a fejedben.
Talán író akart lenni, a repülés is vonzotta, mindenképpen szerette a színházat, bár nem akart soha színpadra lépni. Ha a lámpa piros volt, megkereste benne (vagy mellette) a zöldet. Ma csak a realitást látja. Tulajdonképpen nem is akar látni. Emlékszik, hogy kereste álmait, úgy tudja elvesztek, pedig én látom őket, arcán ülnek, fetrengenek, ő sosem látja...csak ráncok.
-kezeit csókolom. jó napot, mennyi? negyvenhat. köszönöm.
Ennyi.

ökörség 1

Aszongya hogy: azert nem vagyunk füvek, mert van szemünk, s ha van szemünk látjuk az ellenséget és el tudunk menekülni előle. A fű ezért nem tud menekülni, mert nincs szeme.
De ha nem lenne szemünk, akkor gondolom az üldözőnek sem lenne szeme, nem is kéne menekülni. Nem látnánk egymást, azt sem tudnánk ki ellenség, ki nem.
Genetikus kódolás üldözőnek és üldözöttnek lenni, hiszen mindenkinek van szeme. Most már nem tudom, hogy a szem volt elébb vagy az üldözés.
Én nem gondoltam, hogy a világ ilyen rossz, ezért a szemem sem valami jó. De, mint mindenkit, engem is alakít a társadalom, megtanultam e világ törvényeit. Azóta szemüvegem van.