2008. szept. 21.



Három hete érdekesebb a világ mint eddig. Három hete mindenki észreveszi, hogy lefogytam. Három hete éhes vagyok és hiába eszem, csak az maradok. Három hete többet gondolok arra, hogy mindennek van értelme, és három hete hiszek ebben a legkevésbé. Három hét, ami csak rólam szól, hogy én hogyan tudok valamihez hozáálni, hogy én hogy tudok továbblépni. Én hogy tudok jól lenni.

Szóval ne haragudjatok, ha három hete rosszul viselkedek veletek. Nem rólatok szól, csak rólam. Ja. És persze senki nem hibás. De vannak dolgok, amiben nehezen tudok továbblépni. Én. Nem ti. Nem ti kell sajnáljátok, hanem én. Ne haragudjatok, hogy túlságosan függtem tőlletek, és ezen nem tudok könnyen átlépni.

Három hete nem szerethetek mást jobban, mint magamat. Vagy három hete magamat kéne szeretnem, ahhoz hogy mást is tudjak... Na, én örülök, hogy mindenki szereti magát, annak is hogy olyan jól felismeri, hogy mi a jó neki és hogy ez fontosabb annál, hogy éppen más hogy érzi magát. Végül is, egy adott ponton az Én fontosabb bárminél. Igazatok van, ugyanakkor meg menjetek a francba...

...de nem kell megsértődni, megyek én is...

2008. szept. 16.

Nem elég

Nem eleg.

Az ember legnagyobb felelme, hogy elutasitjak, hogy nem kell, hogy nem eleg s hogy elfelejtik. A pszichologia is mindig az egyik legnagyobb hajtoeronek tartotta ezt, illetve az ez ellen kuzdest, hogy fontos legyen, hogy bizonyitson es elismerjek. Legnagyobb probai is ezek, amikor elutasitassal vagy nem-kellessel szembesul.

Beismerem , en is felek ettol. Tettem, amit csak tudtam, szerettem, onfelaldoztam, jottem-mentem, tettem-vettem, adtam-kaptam, mindent, ahogy jonak lattam es ahogy a legjobban tudtam. De nem eleg... sokszor szembesultem ezzel. Es azzal is, hogy en sem tudok mindig ugy szeretni, ahogy azt a masik "megerdemelne". Kell valami tobblet, es e nelkul nem megy. Ajandek es csoda az, hogy szeretnek es az is hogy szeretek, es az is hogy fontosak nekem emberek es hogy fontos lehetek es bar tettekkel ezt igazolni lehet, de megteremteni nem es akarni sem eleg.

Az ember igazi nagysaga abban mutatkozik meg, ahogy az elutasitast viseli. Eppen bezarkozik, tonkremegy, szivtelen lesz, erzeketlen vagy eppen megerosodik, jobban hajt, esetleg belatobb lesz netalan alazattal tudja viselni. Ki hogy gondolja.

erdekes amit Isten tesz: Nalla az embernek nem kell felnie a legnagyobb felelmetol. Nem kell bizonyitani, nem kell megfelelni, nem kell tenni vagy nem tenni, nem kell szepnek latszani. Egyet kell, amit az emberi buszkeseg nehezen enged meg: beismerni, hogy nem vagyok eleg, es magamtol nem vagyok eros.

Isten rad mosolyog, markaba vesz, es ezt mondja: Szepsegem, Nekem ELEG VAGY.

2008. szept. 3.

Vizsga

augusztus 30. Erre a napra megint jo sokaig fogok emlekezni. Valamelyik korabbi irasomban beszeltem arrol, hogy onmagamat feladni a legnehezebb. Most bebizonyosodott megint. Igaz kicsit maskepp. Megint elkeretett valami, ami az utobbi ido legszebb es legfontosabb dolga volt. Lehet hogy pont azert, mert a legfontosabb volt. Fontosabb, mint Isten. Ugy keri, hogy engedjem el, hogy mindenem, minden porcikam ellenkezik. Ugy ereztem, hogy a tenyeremben van egy csoda es ugy romlik el, hogy nem tudok ellene tenni semmit. ez nagyon bosszant, amikor nem tudom a miertekre a valaszt, amikor tehetetlen vagyok. Mindig ra kell jonnom , hogy semmi vagyok. Ha minden tolem fuggne korulottem csak sivatag letezne.

Most azt kell megtanuljam, hogy a sajat boldogsagomhoz valo ragaszkodasban tudjak lemondani a masikrol, ha o azt szeretne. Elengedni valakit. Ez igazan muveszet. Tiszta szereteted csak akkor lehet, ha tenyleg el tudsz engedni valakit , ha szeretne. Mert azt nem magadert teszed. O, nagyon nem. Hanem egyedul a masikert. Ezt tartja az etika is a legertekesebb dolognak. Ugy tenni valamit, hogy nem varsz erte semmit. Es ez az elet legnehezebb dolgai koze tartozik. Most probara tettek. Rajtam mulik, hogy vizsgazom.

De ne ertsetek felre: felsobb ero nelkul ez egyenesen lehetetlen. Szoval: segitseeeeeeeeeeg.

majus 10-i gondolat folytatase ez