2012. jún. 23.

Szent János

A bogár nekirepült az utcai lámpának. -Hiányzol - mondta a bogár. -Kiégtem - sóhajtott fel a lámpa. -Nem baj- válaszol a bogár - szentjános vagyok.

2011. jún. 14.

A zongoránál ült. A legkevésbé sem akart játszani. Súlyos kezeivel - mint ólom - lassan lapozta fel a kottákat, majd úgy tett, mintha bele nézett volna, de átsiklott, tekinetete távolba révedt. Utazott..., gyászolt...
A kezek mozdultak, lassan, súlyosan - mint ólom - a kalapács magába ölelte a húrt. Utazott a dallam fektette utakon, lassan, vánszorgott, ujjaival poroszkált a billentyün, majd megint vánszorog, a zongora sír, mint hajnali eső az ablakomon. Lassan zokogni kezd, gyorsul a tempó, már rég messze jár, repül, zongora dübörög, hörög, azt hinném fáj neki, de nem, nem neki, a kezeknek fáj, a testnek, melyből kinőtt, a léleknek , mely mozgatja kezet s dallamot-zongora recseg. Már nincs út, lélekdallamok, káosz van, villám s mennydörög, a kéz harcol, szem üveges, nem itt van, itt én vagyok, ő messze, képek között tántorog: Otthon, család, szerelmek, női arcok s egyebek....
-kalapácsok ütnek vernek, húrok sírnak, reszketnek, zongora réműlt - itt összetörnek - a súlyos kéz nem érez semmit, a zongora por...
 akár a szíve az összetörtnek.
A zongoránál ült s nem akart jatszani.

2010. nov. 25.

2010 legjobb dala...

...no, nem mintha éppen zeneileg, netalán szövegileg lenne kiemelkedő teljesítmény a fiúktól vagy zeneszerző havereiktől, de az ötlet mégis fantasztikusan hatalmas és egyben egyszerü is. Lássuk csak: 2010 van, a gazdasági válság kellős közepes közepében vagyunk, már mindenki rájött, éppen ideje, hogy mit is jelent ez, mekkora súlya van a pénztelenségnek, még azok is akik azt hitték, eddig szegények, hát nem, most azok. Tehát adott a válság. Alsó és felső szinten.
Mi kell még egy sikeres dalhoz? A hallgatók. Ebben az esetben válságban.
Egy autóban ülök, benzinkútnál. A haver tankol, bemegy fizetni. Közben mellénk húz egy rozoga jármű, a tag tankol, bemegy fizetni. Közben a kislánya nekiáll ablakot mosni. Dúdol. Kb.10-12 éves. "i wanna be a billionare soooo fuck'n baaad. " Jön az apja, kiveszi a kezéből az ablakmosó device-ot, megtoldja egy "treci in masina, ca ne grabim"-el, befejezi az elkezdett maszatot, közben dúdol: "i wan to be a millionare soooo fuck'n baaad. " Én pislogok, gyorsan haza - www.youtube.com - dal.
Szóval , mi kell egy sikeres dalhoz. Egy q-va jó ötlet. Az alkotók a lényeget megragadták, mit akar egy pár - youtube felmérésem szerint 54,024,628 - ember? Inni, vagy teli torokból kiabálni, hogy milliomos akarok lenni. Ebben az esetben mindkettőt.
A csavar: ez működik. Kiabáld, az leszel. Legalább is a két csávó kiabálta és az lett. Vagy kaptak előleget is talán.... hiszen a klipp készítésekor Travie McCoy úron látható tetkó minimum 3000 dollár. A Mini-ről ne is beszéljünk. És most komolyan? Tuborgot is reklámoznak? Te, gazdasági válság és Tuborg...
Igen árnyalt iróniám ellenére el kell ismernem, a dal tökéletes. Csak az irígység beszél belőlem: igazán felordíthattam volna (a haver meg én) egy lemezre eme vágyamat...csak soha nem hittem volna , hogy valaki meghallgat.

2010. nov. 7.

ketten egy

Fiú:
... de, mint kék ég, nem pirulhatok,
hiszen magam...kék vagyok,
s így én, nem pirulhatok,
talán, ha a nap rám ragyog...,
de nem, én kék vagyok,
de ha a nap rámragyog, talán akkor pirulok,
de én megis én vagyok, ha rámsutsz pirulok....

Lány:
ha nincs ég, nincs kék sem, ...hogy nap legyek kell az eged, kell a kéked..., s mikor este csendben, teljes sötétségben, dobszóra ritmusosan, neked lesz kék eged, nekem napom lesz, ha adod a kéked

2010. okt. 11.

knockin' on...

Az életünkben sok lépcsőt kell megmásznunk. Fizikailag létezőket és képzeletbelieket egyaránt. Én az 5.dik emeleten lakom. Egész életemben lépcsőt másztam. A modern világnak rengeteg eszköze van arra, hogy megkönnyítse életünket. A mi tömbházunkban is van lift. Szerencsére élete nagy részében nem működött. Így, ha akartam, ha nem lépcsőt kellett másznom, ha akarom, ha nem, erősödöm. S ez a lépcső egyik értelme. A másik, a nyilvánvalóbb, hogy feljussunk valahova, és ha engem kérdeztek, minél magasabbra.
A lépcső metafórikus értelmeit mindenki tovább boncolgathatja. Vannak ugye széles, biztonságos lépcsők, korláttal, vannak keskenyebbek, meredekebbek, elegészen a rozoga grádicsig, de bizonyos értelemben a létra is lépcső.
Vonz a grádics, vonz a létra, vonz a meredek. Nem mintha föltétlenül veszélynek szeretném kitenni magam. De kényelmes lift, vagy széles lépcső soha nem vezetett igazi csúcsra.
Nemrég jártam egy értékes lépcsőn. Rendesen nyikorgott, nem is volt könnyű, korlátja alig. Társam félt. Eszembe jutott, régen én is féltem...és aztán fenn: szél, nyugalom, lassúbb idő, egy kis félelem, fáradt öröm és nagyobb kép. Mindegyik elengedhetetlen az élethez.
Nem elérhetetlen mindez, csak lépcső vezet oda. Nem is alacsony, nem is széles, nem is biztonságos. Lehet korlát sincs. Ami biztos: nyikorog.

2010. okt. 7.

A falamon van egy kép. Fontos megjegyeznem, hogy művészi alkotásról van szó, a tovabbiakban kiderül, miért.
A szemiotika jel-nek nevezi a képeket. Hiszen jelöl valamit. A jelek körbevesznek, mikor a közlekedésben használt stopp táblát nézzük, tulajdonképpen a szabályt "látjuk" , amit jelöl a tábla, hogy elsőbbséget kell adnunk. A jel mindig mutat valamit, azaz jelöl valamit. Egyet látunk és mást értünk. Mert értelmet adunk neki, önmagában csak tábla lenne, de szabályrendszert társítunk hozzá. A közlekedési jelek egyértelmüek, mert egyértelmü szabályokat kötöttünk hozzá.
A kép a falamon egy jel, de egyáltalán nem egyértelmü. Miért? Mert, mint mondtam, művészi alkotás, nem egyértelmü a szabályrendszere. Esztétikai jel. Mi a csodálatos a művészetben? Talán az, hogy a művész "szabályrendszere" megengedi, hogy a jel jelöltje változzon az én szabályrendszerem szerint. Az én szabályrendszerem nem egyértelmü, már-már nehezen felismerhető bármi nemü szabályosság benne. A kép a falamon ugyanaz, a jelölt dolog viszont örökké változik, változik velem. Valójában, mint a tábla, önmagában egy kép.Viszont a stopp tábla jelöltje megfogható, kinyomtatható, a képé nem.

A kép a falamon. Néha annyira reális, hogy levenném. Nézzem meg, vajon nincs mögötte a jelölt. De tudjátok mit. Levehetitek, nincs ott. Bennem van. De vajon, mit mondana a kép, ha tudná, hogy mivel társítom? Egyet értene? De nem is kell egyet értsen. A kép azt jelöli, amit én akarok, ez a kép sorsa, ez az esztétikai élmény lényege.

Az ember nem egy esztétikai élmény, habár hagyjuk meg, néha jobb, ha az lenne. Ezt hangoztatja is, próbálja meghatározni önmagát, jelként az ember folyamatosan próbál rámutatni jelöltjére.
Mégis a legbonyolultabb jelrendszer. Egy olyan jel, ami magában hordozza szabályrendszerét és ugyanakkor hozzárendelhetem saját szabályrendszeremet is.

Van egy kép a falamon. Egy gyönyörű kép-jel. Talán félek attól, amit jelöl, talán félek, hogy rossz a szabályrendszerem, amit hozzárendelek, rosszul értelmezem...nem merem levenni.

Van egy kép a falamon: Te vagy.

2010. szept. 20.

fix you

Nem baj, megjavítom. Ha eltört, megragasztom, ha szétesett, összerakom, ha eldőlt, felállítom, ha leomlott, felépítem, mocskos lett, megtisztítom, ha leesett, felveszem, kilyukadt, megfoltozom, ha elszakadt, összekötöm, vizes lett, megszárítom, ha kiszáradt, megöntözöm, ha szétszóródott, összeszedem, elveszett, megkeresem, ha elromlott, megjavítom.
Itt vagyok. Ne sírj, megjavítom...