Nem elég

Nem eleg.

Az ember legnagyobb felelme, hogy elutasitjak, hogy nem kell, hogy nem eleg s hogy elfelejtik. A pszichologia is mindig az egyik legnagyobb hajtoeronek tartotta ezt, illetve az ez ellen kuzdest, hogy fontos legyen, hogy bizonyitson es elismerjek. Legnagyobb probai is ezek, amikor elutasitassal vagy nem-kellessel szembesul.

Beismerem , en is felek ettol. Tettem, amit csak tudtam, szerettem, onfelaldoztam, jottem-mentem, tettem-vettem, adtam-kaptam, mindent, ahogy jonak lattam es ahogy a legjobban tudtam. De nem eleg... sokszor szembesultem ezzel. Es azzal is, hogy en sem tudok mindig ugy szeretni, ahogy azt a masik "megerdemelne". Kell valami tobblet, es e nelkul nem megy. Ajandek es csoda az, hogy szeretnek es az is hogy szeretek, es az is hogy fontosak nekem emberek es hogy fontos lehetek es bar tettekkel ezt igazolni lehet, de megteremteni nem es akarni sem eleg.

Az ember igazi nagysaga abban mutatkozik meg, ahogy az elutasitast viseli. Eppen bezarkozik, tonkremegy, szivtelen lesz, erzeketlen vagy eppen megerosodik, jobban hajt, esetleg belatobb lesz netalan alazattal tudja viselni. Ki hogy gondolja.

erdekes amit Isten tesz: Nalla az embernek nem kell felnie a legnagyobb felelmetol. Nem kell bizonyitani, nem kell megfelelni, nem kell tenni vagy nem tenni, nem kell szepnek latszani. Egyet kell, amit az emberi buszkeseg nehezen enged meg: beismerni, hogy nem vagyok eleg, es magamtol nem vagyok eros.

Isten rad mosolyog, markaba vesz, es ezt mondja: Szepsegem, Nekem ELEG VAGY.