Vizsga

augusztus 30. Erre a napra megint jo sokaig fogok emlekezni. Valamelyik korabbi irasomban beszeltem arrol, hogy onmagamat feladni a legnehezebb. Most bebizonyosodott megint. Igaz kicsit maskepp. Megint elkeretett valami, ami az utobbi ido legszebb es legfontosabb dolga volt. Lehet hogy pont azert, mert a legfontosabb volt. Fontosabb, mint Isten. Ugy keri, hogy engedjem el, hogy mindenem, minden porcikam ellenkezik. Ugy ereztem, hogy a tenyeremben van egy csoda es ugy romlik el, hogy nem tudok ellene tenni semmit. ez nagyon bosszant, amikor nem tudom a miertekre a valaszt, amikor tehetetlen vagyok. Mindig ra kell jonnom , hogy semmi vagyok. Ha minden tolem fuggne korulottem csak sivatag letezne.

Most azt kell megtanuljam, hogy a sajat boldogsagomhoz valo ragaszkodasban tudjak lemondani a masikrol, ha o azt szeretne. Elengedni valakit. Ez igazan muveszet. Tiszta szereteted csak akkor lehet, ha tenyleg el tudsz engedni valakit , ha szeretne. Mert azt nem magadert teszed. O, nagyon nem. Hanem egyedul a masikert. Ezt tartja az etika is a legertekesebb dolognak. Ugy tenni valamit, hogy nem varsz erte semmit. Es ez az elet legnehezebb dolgai koze tartozik. Most probara tettek. Rajtam mulik, hogy vizsgazom.

De ne ertsetek felre: felsobb ero nelkul ez egyenesen lehetetlen. Szoval: segitseeeeeeeeeeg.

majus 10-i gondolat folytatase ez