Játszatok, gyerekek, játszatok

Sokszor azon keseregtem, hogy nem tudok olyan onfeledten jatszani mint regen. No meg azt, hogy az igazi jatek mar nem tartozik a felnott korhoz. A mi nap azt kerdeztek tolem, hogy mennyire gondolom jateknak a zenelest. Az elejen olyan hulye kerdesnek tunt. Pedig a mar a neveben is benne van: hangszeren jatszom.
A kerdesen gondolkodva rajottem, hogy miert erezzuk ugy hogy nem tudunk jatszani. Mig a gyermek fejlodesenek az elejen minden tanulas jatekbol ered, azutan a jatek lassan lassan elmarad s marad a tanulas. Pedig ezt meg kellett volna tartani. Mindig ugy tanulni, hogy jatszunk. Arra is rajottem, hogy tanulas nelkul nem lehet felnottkent jatszani. Mert a felnott jatekot ez kulonbozteti meg a gyermekitol:megtanulunk jatszani, es megtanulunk dolgokat, amelyek a jatekhoz szuksegesek. Megtanulunk szabalyokat allitani es szabalyokat atlepni. Akkor tudok igazan elvezettel jatszani egy hangszeren, ha elotte jol megtanultam a technikat. Mert meg kell tanulni azt, hogy a testreszeim egybol azt csinaljak, amit az agyam akar. No meg egyutt jatszani. Az meg nagyobb kihivas. Meg kell tanulni azt is, hogy egyuttt jatszani csak akkor lehet, ha mindenkinek teret hagyunk hogy kulon kulon is jatszon aztan megint egyutt. Igy pl. egy egyuttesben a kulon egyenisegekbol osszetevodik egy szep egyseg, egy nagy jatek.

Entry for May 10, 2008

A nagyon jó dolgok mindig veszélyesek. Amennyire jó, amikor kézben tartjuk , olyannyira rossz, ha elveszítjük. Most is kicsúszott egy nagyon jó dolog a kezemből. Úgy, hogy észre sem vettem, aztán mikor észbe kaptam már késő volt. S már nem tehettem semmit. S a tehetetlenség megőrjít. Isten sokszor ezeket a nagyon jó dolgokat kéri el tőlünk, hogy képes légy feladni bármit. Ne haragudj, Istenem, most ez nem vigasztal. Szomorú vagyok, ott benn , mélyen.
A földön semmi nem az enyém. Amit kaptál azt el is veszítheted. Erre mégis mindig későn ébredünk rá.
Az emberi kapcsolatok a legszebbek, ezért a legveszélyesebbek is. Hány és hány ember rohangál nagy fájdalommal nap mint nap. S a szív egyszer megkeményedik. Erre szükség van a túlélésre. Minden tapasztalat erősít, mondják sokan, ne néz vissza, csak menj. Akkor miért érzem azt, hogy hidegülök. Hogy minden csalódás valamit megöl bennem, hogy egyre kevesebbett leszek képes adni.
Úgy érzem , hogy a legfontosabbat veszítjük el. Nem leszek képes lemondani önmagamról a másikért, mert már nem merek kockáztatni. A nagy szeretet lényege pedig mégis ez, lemondani arról ami a legfontosabb: önmagamról.

U.i.: Köszönöm Annak, aki rávezetetett arra, hogy erre én mennyire nem vagyok képes. Tanulni szeretnék ebből és egyszer nagyon szeretni. A kezdet megvolt, s most újra útnak indulok.

Befelé kiáltó pillanat.

Szeretnék utolsó levelet írni
Mely álmok között született.

Ez egy utolsó levél,
Egy befelé kiáltó pillanat.

Nem szántja toll a jó papírt,
Szemeim vallanak.

Tudod, hogy hiába menekülsz,
Ha elolvasnád megértenél,
Engem is utolér az utolsó levél.