A nagyon jó dolgok mindig veszélyesek. Amennyire jó, amikor kézben tartjuk , olyannyira rossz, ha elveszítjük. Most is kicsúszott egy nagyon jó dolog a kezemből. Úgy, hogy észre sem vettem, aztán mikor észbe kaptam már késő volt. S már nem tehettem semmit. S a tehetetlenség megőrjít. Isten sokszor ezeket a nagyon jó dolgokat kéri el tőlünk, hogy képes légy feladni bármit. Ne haragudj, Istenem, most ez nem vigasztal. Szomorú vagyok, ott benn , mélyen.
A földön semmi nem az enyém. Amit kaptál azt el is veszítheted. Erre mégis mindig későn ébredünk rá.
Az emberi kapcsolatok a legszebbek, ezért a legveszélyesebbek is. Hány és hány ember rohangál nagy fájdalommal nap mint nap. S a szív egyszer megkeményedik. Erre szükség van a túlélésre. Minden tapasztalat erősít, mondják sokan, ne néz vissza, csak menj. Akkor miért érzem azt, hogy hidegülök. Hogy minden csalódás valamit megöl bennem, hogy egyre kevesebbett leszek képes adni.
Úgy érzem , hogy a legfontosabbat veszítjük el. Nem leszek képes lemondani önmagamról a másikért, mert már nem merek kockáztatni. A nagy szeretet lényege pedig mégis ez, lemondani arról ami a legfontosabb: önmagamról.
U.i.: Köszönöm Annak, aki rávezetetett arra, hogy erre én mennyire nem vagyok képes. Tanulni szeretnék ebből és egyszer nagyon szeretni. A kezdet megvolt, s most újra útnak indulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése