Játszatok, gyerekek, játszatok

Sokszor azon keseregtem, hogy nem tudok olyan onfeledten jatszani mint regen. No meg azt, hogy az igazi jatek mar nem tartozik a felnott korhoz. A mi nap azt kerdeztek tolem, hogy mennyire gondolom jateknak a zenelest. Az elejen olyan hulye kerdesnek tunt. Pedig a mar a neveben is benne van: hangszeren jatszom.
A kerdesen gondolkodva rajottem, hogy miert erezzuk ugy hogy nem tudunk jatszani. Mig a gyermek fejlodesenek az elejen minden tanulas jatekbol ered, azutan a jatek lassan lassan elmarad s marad a tanulas. Pedig ezt meg kellett volna tartani. Mindig ugy tanulni, hogy jatszunk. Arra is rajottem, hogy tanulas nelkul nem lehet felnottkent jatszani. Mert a felnott jatekot ez kulonbozteti meg a gyermekitol:megtanulunk jatszani, es megtanulunk dolgokat, amelyek a jatekhoz szuksegesek. Megtanulunk szabalyokat allitani es szabalyokat atlepni. Akkor tudok igazan elvezettel jatszani egy hangszeren, ha elotte jol megtanultam a technikat. Mert meg kell tanulni azt, hogy a testreszeim egybol azt csinaljak, amit az agyam akar. No meg egyutt jatszani. Az meg nagyobb kihivas. Meg kell tanulni azt is, hogy egyuttt jatszani csak akkor lehet, ha mindenkinek teret hagyunk hogy kulon kulon is jatszon aztan megint egyutt. Igy pl. egy egyuttesben a kulon egyenisegekbol osszetevodik egy szep egyseg, egy nagy jatek.