2009. nov. 27.

My Angel, Gabriel

Mostanában nem álmodom. Lefekvés előtt néha arra gondolok, vajon elkeserednek-e az angyalok. Mert ha nem, akkor én nem lehetek angyal, én elkeseredtem. Nem tudom, hogy éreznek-e valamit, vagy csak parancsot teljesítenek.
Ha éreznek, akkor el is keserednek. De miért angyal akkor. Lehetne ember is....de nem az. Miért? Mert nem megkeseredik.
Tudok repülni, de kell a szárnya, tudok szeretni, de kell a szíve, talán tudok világítani, de kell a fénye. Tudok álmodni is, de kell a megújúlása.
Ha nem éreznek, álmodniuk sem kell.
Ha alszom, arról álmodom, hogy egyszer újra álmodni fogok..., és angyal szeme vigyáz rám.

1 megjegyzés: