Entry for March 13, 2008

Gondolom mindenki erezte mar az eletevel kapcsolatban, hogy valami nem jo. Van amikor eleg sok ido el kell teljen addig, mig rajovunk hogy mi is a problema. Ez haladas, de meg messze vagyunk a megoldastol. Hiszen sokszor ugy erzem, hogy teljes mertekben tudataba vagyok annak, hogy mivel van gond, hogy mit hogyan kene csinaljak...de valtoztatni sehogy sem tudok, hiaba latom a problemat, fingom sincs, hogy hogyan kene megoldani. Viszont hiaba alltatom magam, ezeket a dolgokat nem lehet a tipikus "lesz valahogy"-al elintezni. Ez csak menekules. Ahogy mondtam, rohanas. Megpedig elrohanas.

Face the end. Nezz szembe a veggel, mondja egy blues dal. Arra rajottem, hogy nem tudok semmit igazan befejezni. Nem tudom a vegeket kezelni. Nagyon koztes ember vagyok. Gorcsosen kapaszkodnak az ujjaim a sullyedo hajohoz.

Szeretem Istent. Oriasi humora van es igazan jo Apa. Megad mindet, es megadott mindent, amire szuksegem volt. De soha nem mondta ki helyettem, hogy vege. "Ez eddig volt, Gaborka, most mar masfele kell indulnod", vagy hogy "ne add fel, miert vagy turelmetlen". Hagyta, hogy onmagam lehessek. Mert az ember a vegeknel onmaga. Az extremitasoknal, hogy mondjam igy. Na de az onmagam sulya ilyenkor mindig ramszakad. Osszeroppanok. Valamikor teljesen hittem abban, ma mar csak nagyon melyen szunnyad ez a bizalom, hogy osszeroppani jo. Ramzuhan az onmagam, szetesek, kinyulok, darabokra torok...es akkor jon Isten es osszerak. Es szebb leszek mint valaha.