hajó blog

2011-06-14T13:29:00.002+03:00

A zongoránál ült. A legkevésbé sem akart játszani. Súlyos kezeivel - mint ólom - lassan lapozta fel a kottákat, majd úgy tett, mintha bele nézett volna, de átsiklott, tekinetete távolba révedt. Utazott, lehet gyászolt.

A kezek mozdultak, lassan, súlyosan - mint ólom - a kalapács magába ölelte a húrt. Utazott a dallam fektette utakon, lassan, vánszorgott, ujjaival poroszkált a billentyün, majd megint vánszorog, a zongora sír, mint hajnali esö az ablakomon. Lassan zokogni kezd, gyorsul a tempo, már rég messze jár, repül, zongora dübörög, hörög, azt hinném fáj neki, de nem, nem neki, a kezeknek fáj, a testnek, melyböl kinött, a léleknek , mely mozgatja kezet s dallamot-zongora recseg. Már nincs út, lélekdallamok, káosz van, villám s mennydörög, a kéz harcol, szem üveges, nem itt van, itt én vagyok, ö messze, képek között tántorog: Otthon, család, szerelmek, nöi arcok s egyebek....

-kalapácsok ütnek vernek, húrok sírnak, reszketnek, zongora rémült - itt összetörnek - a súlyos kéz nem érez semmit, a zongora por, akár a szíve az összetörtnek.

A zongoránál ült s nem akart jatszani.

2010 legjobb dala...

2010-11-25T11:37:00.003+02:00

...no, nem mintha éppen zeneileg, netalán szövegileg lenne kiemelkedő teljesítmény a fiúktól vagy zeneszerző havereiktől, de az ötlet mégis fantasztikusan hatalmas és egyben egyszerü is. Lássuk csak: 2010 van, a gazdasági válság kellős közepes közepében vagyunk, már mindenki rájött, éppen ideje, hogy mit is jelent ez, mekkora súlya van a pénztelenségnek, még azok is akik azt hitték, eddig szegények, hát nem, most azok. Tehát adott a válság. Alsó és felső szinten.
Mi kell még egy sikeres dalhoz? A hallgatók. Ebben az esetben válságban.
Egy autóban ülök, benzinkútnál. A haver tankol, bemegy fizetni. Közben mellénk húz egy rozoga jármű, a tag tankol, bemegy fizetni. Közben a kislánya nekiáll ablakot mosni. Dúdol. Kb.10-12 éves. "i wanna be a billionare soooo fuck'n baaad. " Jön az apja, kiveszi a kezéből az ablakmosó device-ot, megtoldja egy "treci in masina, ca ne grabim"-el, befejezi az elkezdett maszatot, közben dúdol: "i wan to be a millionare soooo fuck'n baaad. " Én pislogok, gyorsan haza - www.youtube.com - dal.
Szóval , mi kell egy sikeres dalhoz. Egy q-va jó ötlet. Az alkotók a lényeget megragadták, mit akar egy pár - youtube felmérésem szerint 54,024,628 - ember? Inni, vagy teli torokból kiabálni, hogy milliomos akarok lenni. Ebben az esetben mindkettőt.
A csavar: ez működik. Kiabáld, az leszel. Legalább is a két csávó kiabálta és az lett. Vagy kaptak előleget is talán.... hiszen a klipp készítésekor Travie McCoy úron látható tetkó minimum 3000 dollár. A Mini-ről ne is beszéljünk. És most komolyan? Tuborgot is reklámoznak? Te, gazdasági válság és Tuborg...
Igen árnyalt iróniám ellenére el kell ismernem, a dal tökéletes. Csak az irígység beszél belőlem: igazán felordíthattam volna (a haver meg én) egy lemezre eme vágyamat...csak soha nem hittem volna , hogy valaki meghallgat.

ketten egy

2010-11-07T01:01:00.004+02:00

Fiú:

... de, mint kék ég, nem pirulhatok,

hiszen magam...kék vagyok,

s így én, nem pirulhatok,

talán, ha a nap rám ragyog...,

de nem, én kék vagyok,

de ha a nap rámragyog, talán akkor pirulok,

de én megis én vagyok, ha rámsutsz pirulok....

Lány:

ha nincs ég, nincs kék sem, ...hogy nap legyek kell az eged, kell a kéked..., s mikor este csendben, teljes sötétségben, dobszóra ritmusosan, neked lesz kék eged, nekem napom lesz, ha adod a kéked

knockin' on...

2010-10-11T16:33:00.003+03:00

Az életünkben sok lépcsőt kell megmásznunk. Fizikailag létezőket és képzeletbelieket egyaránt. Én az 5.dik emeleten lakom. Egész életemben lépcsőt másztam. A modern világnak rengeteg eszköze van arra, hogy megkönnyítse életünket. A mi tömbházunkban is van lift. Szerencsére élete nagy részében nem működött. Így, ha akartam, ha nem lépcsőt kellett másznom, ha akarom, ha nem, erősödöm. S ez a lépcső egyik értelme. A másik, a nyilvánvalóbb, hogy feljussunk valahova, és ha engem kérdeztek, minél magasabbra.
A lépcső metafórikus értelmeit mindenki tovább boncolgathatja. Vannak ugye széles, biztonságos lépcsők, korláttal, vannak keskenyebbek, meredekebbek, elegészen a rozoga grádicsig, de bizonyos értelemben a létra is lépcső.
Vonz a grádics, vonz a létra, vonz a meredek. Nem mintha föltétlenül veszélynek szeretném kitenni magam. De kényelmes lift, vagy széles lépcső soha nem vezetett igazi csúcsra.
Nemrég jártam egy értékes lépcsőn. Rendesen nyikorgott, nem is volt könnyű, korlátja alig. Társam félt. Eszembe jutott, régen én is féltem...és aztán fenn: szél, nyugalom, lassúbb idő, egy kis félelem, fáradt öröm és nagyobb kép. Mindegyik elengedhetetlen az élethez.
Nem elérhetetlen mindez, csak lépcső vezet oda. Nem is alacsony, nem is széles, nem is biztonságos. Lehet korlát sincs. Ami biztos: nyikorog.

2010-10-07T17:08:00.002+03:00

A falamon van egy kép. Fontos megjegyeznem, hogy művészi alkotásról van szó, a tovabbiakban kiderül, miért.
A szemiotika jel-nek nevezi a képeket. Hiszen jelöl valamit. A jelek körbevesznek, mikor a közlekedésben használt stopp táblát nézzük, tulajdonképpen a szabályt "látjuk" , amit jelöl a tábla, hogy elsőbbséget kell adnunk. A jel mindig mutat valamit, azaz jelöl valamit. Egyet látunk és mást értünk. Mert értelmet adunk neki, önmagában csak tábla lenne, de szabályrendszert társítunk hozzá. A közlekedési jelek egyértelmüek, mert egyértelmü szabályokat kötöttünk hozzá.
A kép a falamon egy jel, de egyáltalán nem egyértelmü. Miért? Mert, mint mondtam, művészi alkotás, nem egyértelmü a szabályrendszere. Esztétikai jel. Mi a csodálatos a művészetben? Talán az, hogy a művész "szabályrendszere" megengedi, hogy a jel jelöltje változzon az én szabályrendszerem szerint. Az én szabályrendszerem nem egyértelmü, már-már nehezen felismerhető bármi nemü szabályosság benne. A kép a falamon ugyanaz, a jelölt dolog viszont örökké változik, változik velem. Valójában, mint a tábla, önmagában egy kép.Viszont a stopp tábla jelöltje megfogható, kinyomtatható, a képé nem.

A kép a falamon. Néha annyira reális, hogy levenném. Nézzem meg, vajon nincs mögötte a jelölt. De tudjátok mit. Levehetitek, nincs ott. Bennem van. De vajon, mit mondana a kép, ha tudná, hogy mivel társítom? Egyet értene? De nem is kell egyet értsen. A kép azt jelöli, amit én akarok, ez a kép sorsa, ez az esztétikai élmény lényege.

Az ember nem egy esztétikai élmény, habár hagyjuk meg, néha jobb, ha az lenne. Ezt hangoztatja is, próbálja meghatározni önmagát, jelként az ember folyamatosan próbál rámutatni jelöltjére.
Mégis a legbonyolultabb jelrendszer. Egy olyan jel, ami magában hordozza szabályrendszerét és ugyanakkor hozzárendelhetem saját szabályrendszeremet is.

Van egy kép a falamon. Egy gyönyörű kép-jel. Talán félek attól, amit jelöl, talán félek, hogy rossz a szabályrendszerem, amit hozzárendelek, rosszul értelmezem...nem merem levenni.

Van egy kép a falamon: Te vagy.

fix you

2010-09-20T13:28:00.004+03:00

Nem baj, megjavítom. Ha eltört, megragasztom, ha szétesett, összerakom, ha eldőlt, felállítom, ha leomlott, felépítem, mocskos lett, megtisztítom, ha leesett, felveszem, kilyukadt, megfoltozom, ha elszakadt, összekötöm, vizes lett, megszárítom, ha kiszáradt, megöntözöm, ha szétszóródott, összeszedem, elveszett, megkeresem, ha elromlott, megjavítom.
Itt vagyok. Ne sírj, megjavítom...

2010-09-16T16:57:00.002+03:00

-Hagyj békén!-mondta a gomba. -Dehogy hagylak- mondom én. -Hagyj békén, mert mérges vagyok.-Dehogy vagy-mondom én. -Hagyj békén, láthatod, mérges vagyok-mondja a gomba. -Dehogy vagy,ismerlek és megeszlek-mondom én. -Nem akarom, hogy megegyél, mostanában mérges vagyok, nyilvánvaló, hogy mérges vagyok,láthatod, csak te hiszed, hogy semmi bajom-mondta a gomba. -Dehogy is, semmi bajod, csak nyavajogsz, a gombák nyavajognak, én szeretem...-mondom én.
Megettem. belehaltam. mérges volt...biztosan én idegesítettem fel...

őszeim

2010-09-16T16:40:00.002+03:00

Rég jártam itt. Látszólag unalmas. Az illatok, a színek...ismerem őket és mintha örökké ismertem volna, s, mint régi jó ismerősök, elbeszélgetünk. Rengeteg emlék jön felém, valójában rengeteg emléket érzek. Szóval, nem is unalmas. Csak látszólag...ráadásul ősz van.
Valamikor az út mellett rengeteg jegenyefa állt, pontos távolságra egymástól, hazáig, álomból életbe, nyugalomból munkába varrva az utat, nyáron árnyékuk csíkosra festette az aszfaltot. Talán a sofőrszemnek ez zavaró, én nagyon szerettem a nyári melegben ezt a fény-arnyék játékot.
Most nincs jegenye. Egy sem. Biztosan valami nagyon értelmes okból. Mi mégis ott biciklizünk alattuk.
Az ősznek színe van, illata, hangja. Az én őszömnek jegenyefája. Levele hamar sárgul, hamar lehull, együtt nyári énemmel. Soha olyan keser-édes, megfoghatatlanul abbahagyhatatlan nem volt a tekerés, mint ezen a jegenye avaron. Ott. Nagyapámmal.

2010-05-15T20:30:00.006+03:00

Telefonon hívott ma a börtönőr. Nem vettem fel, aztán később visszahívtam. Azt mondta bejön a jövő héten, majd akkor ellenőrzi a cellám. No meg, mintha hiányozna egy kanál is a konyháról. Igazán tapintatos. Pedig szereztem egy kisebb cserepes növényt az ablakomba - igaz kaktusz, nem sok zölddel - s a fal is enged már. Növények tartása - főleg a kaktuszé - szigorúan tilos. A fal meg, mondjuk úgy, magától is omladozik. Amúgy elég sok minden tilos, sajnos általaban nem figyelmeztetnek előre. Ezért elég sokszor a fekete lyukban kötök ki. Mégis van egy kis reményem, hiszen csak hosszabb időt kell ülnöm, mint amennyi hibát elkövethetek. Gondolom lassan megtanulom, mit szabad s mit nem.
A múltkor mondtam is a börtönigazgatónak, hogy de kérem ez azért már mégis csak sok, itt lábbal tiporják alapvető jogaimat, no meg azt hiszik nekem nincs büszkeségem.....?
-Ez egy börtön- jelentette ki az igazgató,- minket ezért fizetnek.
Visszamentem a cellámba es kikapcsoltam a telefonom. Hivjon az őr, ha akar. Nem vagyok elérhető. Én szabadulnék a börtönből.
Azóta két kanál hiányzik a konyháról. És két kaktuszom van....és tele a hangpostám. Igazán tapintatos....

futár (Csusznernek)

2010-03-31T11:55:00.003+03:00

A stoplámpa piros volt. Az öreg állt és várakozott. Kezében három sárga zacskó. Kínai gyorsbüfé, ez állt rajta. A semmibe nézett, mintha álmodna. Valamikor álmai a város szélétől a központig tartottak. Most már csak a zöldet várja. Csak arra emlékszik, hogy voltak álmok, de nem igazán tudja felidézni, hogy mik voltak azok.
Szakállas öregségében, kedves, kissé beesett szemeiben látni vélem az álmait. Nem nehéz, kiült az arcára. Érdekesek az álmok, vágyak, elképzelések. Nincsenek egyszerre két helyen. Ha az arcodon van nem lehetnek a lelkedben, vagy a fejedben.
Talán író akart lenni, a repülés is vonzotta, mindenképpen szerette a színházat, bár nem akart soha színpadra lépni. Ha a lámpa piros volt, megkereste benne (vagy mellette) a zöldet. Ma csak a realitást látja. Tulajdonképpen nem is akar látni. Emlékszik, hogy kereste álmait, úgy tudja elvesztek, pedig én látom őket, arcán ülnek, fetrengenek, ő sosem látja...csak ráncok.
-kezeit csókolom. jó napot, mennyi? negyvenhat. köszönöm.
Ennyi.

ökörség 1

2010-02-08T14:59:00.003+02:00

Aszongya hogy: azert nem vagyunk füvek, mert van szemünk, s ha van szemünk látjuk az ellenséget és el tudunk menekülni előle. A fű ezért nem tud menekülni, mert nincs szeme.
De ha nem lenne szemünk, akkor gondolom az üldözőnek sem lenne szeme, nem is kéne menekülni. Nem látnánk egymást, azt sem tudnánk ki ellenség, ki nem.
Genetikus kódolás üldözőnek és üldözöttnek lenni, hiszen mindenkinek van szeme. Most már nem tudom, hogy a szem volt elébb vagy az üldözés.
Én nem gondoltam, hogy a világ ilyen rossz, ezért a szemem sem valami jó. De, mint mindenkit, engem is alakít a társadalom, megtanultam e világ törvényeit. Azóta szemüvegem van.

My Angel, Gabriel

2009-11-27T01:57:00.003+02:00

Mostanában nem álmodom. Lefekvés előtt néha arra gondolok, vajon elkeserednek-e az angyalok. Mert ha nem, akkor én nem lehetek angyal, én elkeseredtem. Nem tudom, hogy éreznek-e valamit, vagy csak parancsot teljesítenek.
Ha éreznek, akkor el is keserednek. De miért angyal akkor. Lehetne ember is....de nem az. Miért? Mert nem megkeseredik.
Tudok repülni, de kell a szárnya, tudok szeretni, de kell a szíve, talán tudok világítani, de kell a fénye. Tudok álmodni is, de kell a megújúlása.
Ha nem éreznek, álmodniuk sem kell.
Ha alszom, arról álmodom, hogy egyszer újra álmodni fogok..., és angyal szeme vigyáz rám.

the ugly american and the canadian flower

2009-11-15T19:47:00.001+02:00

Találkozni akartam egy királylánnyal, ő pedig egy herceggel. Pontosan mi az, ami engem hercegévév tett, és én miért láttam őt királylányomnak, nem tudom. Talán ezt nevezik szerelemnek, talán másnak...de nem láttam a "hozományt". Sokszor tetszelgünk, megkönnyebbülés, ha valakihez az igazság durva szavait vágom és nem haragszik meg, ugy visszacsapja, hogy beleszédülök. És játékká lesz, ez a kegyetlen realitás édes romantikája. Ez a romantika majdnem szükségszerüen újabb tetszelgést idéz elő.
Az igazság önmagában nem értékelhető. Nem romantikus, nem édes, nem szörnyű, nem kegyetlen. Értéket a tartalma ad, és mi, akikről egy igazság szól. Ha az igazság szörnyű, akkor tulajdonképpen te vagy az.
Sok fajta igazság van , van ez enyém, van a tied...ezek részleges igazságok. Objektive nézve senki nem mondhatja hogy objektive...es van a nagy objektiv Igazság. Érték-nélküli. Tény-igazság.
-Engem nem érdekel az igazságod, csak engedd belédálmodnom az enyémet-
Almodtam, és álmodtál te is, és aztán jött a hozomány. Nesze neked herceg, nesze neked királylány.
A király odaadta a fél királyságát, hogy elvegyem a lányát.
Most már visszaadnám azt a fél királyságot, ...na egen...ha lenne. De milyen fél királyság? Én sosem voltam herceg....

néztem őket és arra gondoltam, hogy...

2009-09-24T10:59:00.003+03:00

...mindig élettörténetek vannak, kis, kedves, néha szomorú élettörténetek. Kezdődik valamikor és véget ér, olykor happy end-ben. De az élettörténetek soha nem magán-történetek.
A saját élettörténetem mégsem lehet teljesen az enyém. Talán csak a legvégén. Sajátommá csak a fináléban válik.
Máskülönben élettörténetem mindig egy kicsit másé is és sok élettörténet részben az enyém is. S az emberiség...egybefonódó kis mesék sokasága, melyek cimet kapnak még a történet előtt és mesésen elevenitődnek fel a történet lejárta után. Vajon a Mesélő is úgy látja a e történeteket mint a főszereplők?
Mennyire megváltozna a mese vége, ha tudatositanánk, hogy nincs saját történetünk. Mert a történet közös.
A történetekbe csak mint idegen, mint vendég lépünk be és távozunk. Nem is akarunk más történetébe maradni és nem akarjuk, hogy más maradjon a mienkbe, nem akarjuk, hogy miénk legyen, és nem akarunk másé lenni. Csak amolyan ismerős-vendégek vannak. De megmutatjuk mi, hogy a történetet mi alakitjuk, ez manapság fontos, hogy mi maradunk a főszereplők. Azt nem vesszük észre, hogy a mesénknek külön élete van. Nem tudunk együtt élni a mesénkkel. Mesélővé akarunk válni. De akkor kié lesz a főszerep? Mert a mesékben nincs egy személyben főszereplő és mesélő...akkor az már nem mese. S a végeredmény: magány. mese nélkül.

2009-09-24T10:30:00.001+03:00

Vitorla Kázmér utjára indult...remélem egyszer megérkezik, de addig is, jó szelet!

vicc

2009-05-17T13:03:00.002+03:00

Tudom a tökéletes viccet. De neked nem mondhatom el. Ha elmondom belehalsz a kacagásba.

A tökéletes viccen nem szabad kacagni.

Csak a lelked kacag, de az egy életen keresztül...

2009-05-11T13:46:00.001+03:00

Legjobb barátom, a zene, tegnap az egekbe emelt,
Legjobb barátom, a könyv, tegnapelőtt mélységeket mutatott,
Legjobb barátom , a hegy, többször megsiratott,
Legjobb barátom, a tenger, tavaly szárnyat adott,
Legjobb barátom, a szél, magával ragadott.
Legjobb barátom, Te vagy.

You see everything, you see every part
You see all my light and you love my dark...

2009-04-29T13:47:00.000+03:00

Sok hibám van. Sokszor úgy érezem, mintha nem is az enyémek lennének. Vannak és nem tudok rajtuk látványosan változtatni. Egy ideig azt hittem, hogy nem baj, ha bizonytalan vagyok, egyszer majd megváltozik, nem baj, ha félek, ha igákat hordok, ha makacs vagyok stb., egyszer majd "megvilágosodom" és minden rossz elmúlik. Aztán rájöttem, hogy az ember alapjában véve nem változik (köszi Dr. House). Ez a felismerés számomra könnyebbé tette a belenyugvást abba ami éppen van. Gondolom, sok embernek ez a feltevés nem tetszik, nem kényelmes, de kezd meggyőződésem lenni, hogy az ember fel kell ismerje tulajdonságait (amin egyáltalán vagy nagy ritkán egy keveset tud változtatni) és ahelyett hogy azon gondolkozna, hogy hogyan tudja megváltoztatni, inkább azon kéne gondolkozzon, hogy hogyan tudja a meglévő tulajdonságokat a "jó" szolgálatába állítani. Magyarán: nem a tulajdonságainkat kell megváltoztatssuk, hanem irányitottságukat. Pl. ha makacs és hajthatatlan vagyok, önfejü és konok, akkor hiába akar valaki meggyőzni arról, hogy adjam fel szélső jobboldali nézeteimet, de ha makacsul és hajthatatlanul éppen a rasszizmus ellen küzdök, akkor nem is kell meggyőzzön senki hogy ezt adjam fel. Remélem érthető.

Stone Angel

2008-12-26T13:48:00.000+02:00

Láttam egyszer egy filmet, a címe Stone Angel. Semmi különös, nem igazán lehet a jó filmek közé sorolni. Tulajdonképpen drámának lehetne nevezni de ahhoz képest elég lapos. számomra mégis fantasztikus film volt. Persze kell hozzá egy bizonyos lelki állapot is :D. A történet egyszerü. Egy idős hölgyet akar a fia és felesége egy öregotthonba dugni. Ez a keret. Tulajdonképpen a film egész végig az idős hölgy visszaemlékezése életére, gyerekeire, szerelmére stb. A fantasztikus az volt , hogy éppen nem volt fantasztikus. Semmi különös. Mondhatnám átlagos. Apja kitagadja mert olyanhoz megy hozzá, akivel az apa nem ért egyet, idővel a férjtől is elhidegül, két fia közül az egyik meghal a háborúban stb. Mégsem érződik nagy tragédia. Nincsenek nagy szerencse-fordulatok. Olyan a film, mint az élet. Legfőképpen azért, mert nem nagyon vannak második lehetőségek. Általában egy férj van, egy vállás, le nem cserélhető gyerekek, egy fiatalság és egy öregkor. Csak álmokból van sok.
A film tulajdonképpeni tragédiája az maga az élet tragédiája is egyben. Minden lassan elmúlik, eltelik, a pillanatok megélhetők, de nem visszahozhatóak. A történtek ellenére mégis az az érzése az embernek, hogy ez a nő boldog életet élt. Mert pillanatokat ragad meg.
Valahogy ezt a filmet nézve értettem meg, hogy milyen igaz, hogy egy életünk van, történnek a dolgok és sokszor ugy éljük át őket, úgy éljük az életet, hogy állandóan várakozunk, hogy egyszer csak jobb lesz. A film is szépen megmutatta. Nem lesz jobb. Ez az életem. Nem élhetem a másét és nem is fogom. Minden döntésnek következménye van , gyakran életreszóló következménye. Valószínű, hogy a legtöbb ilyen döntés harminc éves korig születik meg. Persze ezt közben nem realizáljuk. Mintha végtelen időnk lenne döntögetni, úgy húzom az időt.
Szép a film, mert visszaemlékezés. Bár úgy élhetnénk a mindennapokat, mintha máris emlékeznénk rájuk. Sokkal jobban örülénk annak ami van. És lehet, hogy felelősebb döntéseket hoznánk.

Digging a ditch

2008-11-12T13:48:00.001+02:00

Talán nem mindenki, de én biztos az álmaimba menekülök, ha egyedül vagyok. Pontasabban általában az álmaimba élek. Persze ebből rögtön az következne, hogy mindig egyedül vagyok. Ez két értékű logika. Azt már megtanultuk, hogy nem csak kétértkű logika van. De ezt majd a filózofus kolegákkal jobban átbeszéljük...
Vannak álmaim, sok, a világom. De ezek nem olyan álmok, hogy megnevezhető lehetne, mint pl. vágyom egy autóra vagy ilyesmi. Sokkal inkább megnevezhetetlenek. Érzések, képek, nehezen meghatározhatóak. Olyan érzéssel töltenek el mint egy csendes délután egy nyugágyban a friss levegőn, szép fa árnyékában. Ilyen álmaim vannak. Érzem őket és vágyom rájuk, de az utat nem ismerem. Vagy az is lehet hogy már rég ott vagyok.
Olyannyira élek az álmaimban, hogy nagyokat koppanok amikor az igazi világ és az álomvilágom találkozik. Egyik sem tud feloldódni a másikban. Összefonódnak, de mindig szikráznak.
És általában robbannak. No és mi marad a robbanás után, hát a nagy semmi. No meg én. A porban, kiégett földön ott vagyok én és ásom a gödrömet. Szépen, kitartóan ásom...aztán lassan jobbra nézek, kicsit oszlik a por, mintha látnék valamit....... ott vagy te. Ásod a gödrödet.

Álom

2008-11-08T13:53:00.001+02:00

Álom.: Épp, hogy lélegzem, lassulok,
mint fulladó, szalmaszálba kapaszkodóan.
Hiába nyújtanád két kezed, elfogy,
agyam zubog, fejem hasogat, felforrottan.
Ha mentem magam, megfulladok,
es ujra itt vagyok, álmaim közt, elkopottan.
...lélegzem.....lassulok

2008-11-04T13:08:00.002+02:00

: Ki mondta, hogy almom nem erhet meg szebbet?

Ki mondta, hogy nem viselhetsz keresztet?

Ki mondta, hogy boldognak kell lenned?

Ki mondta, hogy boldogsagod nem lehet e perced?

Ki mondta, hogy mindig szol a zene benned?

Ki mondta, hogy nem eled eleted?

Tudom, raerzel, mozdul es tancra kerget

mig zenebol dallamod szulethet.

Ki mondta, hogy almom nem erhet meg szebbet?

Nektek, akik sirtok.

2008-10-01T13:55:00.000+03:00

: Olvastam valahol, hogy egy régi keresztyén legenda szerint egy asszony zokogva borult le Jézus lábához, hogy támassza fel meghalt kicsi gyermekét. Jézus azt válaszolta, hogy ha hoz neki sót egy olyan házbol, ahol még nem sírtak keservesen, akkor megteszi.

2008-09-21T13:53:00.000+03:00

: Három hete érdekesebb a világ mint eddig. Három hete mindenki észreveszi, hogy lefogytam. Három hete éhes vagyok és hiába eszem, csak az maradok. Három hete többet gondolok arra, hogy mindennek van értelme, és három hete hiszek ebben a legkevésbé. Három hét, ami csak rólam szól, hogy én hogyan tudok valamihez hozáálni, hogy én hogy tudok továbblépni. Én hogy tudok jól lenni.

Szóval ne haragudjatok, ha három hete rosszul viselkedek veletek. Nem rólatok szól, csak rólam. Ja. És persze senki nem hibás. De vannak dolgok, amiben nehezen tudok továbblépni. Én. Nem ti. Nem ti kell sajnáljátok, hanem én. Ne haragudjatok, hogy túlságosan függtem tőlletek, és ezen nem tudok könnyen átlépni.

Három hete nem szerethetek mást jobban, mint magamat. Vagy három hete magamat kéne szeretnem, ahhoz hogy mást is tudjak... Na, én örülök, hogy mindenki szereti magát, annak is hogy olyan jól felismeri, hogy mi a jó neki és hogy ez fontosabb annál, hogy éppen más hogy érzi magát. Végül is, egy adott ponton az Én fontosabb bárminél. Igazatok van, ugyanakkor meg menjetek a francba...

...de nem kell megsértődni, megyek én is...

Nem elég

2008-09-16T13:52:00.000+03:00

Nem eleg.

Az ember legnagyobb felelme, hogy elutasitjak, hogy nem kell, hogy nem eleg s hogy elfelejtik. A pszichologia is mindig az egyik legnagyobb hajtoeronek tartotta ezt, illetve az ez ellen kuzdest, hogy fontos legyen, hogy bizonyitson es elismerjek. Legnagyobb probai is ezek, amikor elutasitassal vagy nem-kellessel szembesul.

Beismerem , en is felek ettol. Tettem, amit csak tudtam, szerettem, onfelaldoztam, jottem-mentem, tettem-vettem, adtam-kaptam, mindent, ahogy jonak lattam es ahogy a legjobban tudtam. De nem eleg... sokszor szembesultem ezzel. Es azzal is, hogy en sem tudok mindig ugy szeretni, ahogy azt a masik "megerdemelne". Kell valami tobblet, es e nelkul nem megy. Ajandek es csoda az, hogy szeretnek es az is hogy szeretek, es az is hogy fontosak nekem emberek es hogy fontos lehetek es bar tettekkel ezt igazolni lehet, de megteremteni nem es akarni sem eleg.

Az ember igazi nagysaga abban mutatkozik meg, ahogy az elutasitast viseli. Eppen bezarkozik, tonkremegy, szivtelen lesz, erzeketlen vagy eppen megerosodik, jobban hajt, esetleg belatobb lesz netalan alazattal tudja viselni. Ki hogy gondolja.

erdekes amit Isten tesz: Nalla az embernek nem kell felnie a legnagyobb felelmetol. Nem kell bizonyitani, nem kell megfelelni, nem kell tenni vagy nem tenni, nem kell szepnek latszani. Egyet kell, amit az emberi buszkeseg nehezen enged meg: beismerni, hogy nem vagyok eleg, es magamtol nem vagyok eros.

Isten rad mosolyog, markaba vesz, es ezt mondja: Szepsegem, Nekem ELEG VAGY.

Vizsga

2008-09-03T13:58:00.000+03:00

augusztus 30. Erre a napra megint jo sokaig fogok emlekezni. Valamelyik korabbi irasomban beszeltem arrol, hogy onmagamat feladni a legnehezebb. Most bebizonyosodott megint. Igaz kicsit maskepp. Megint elkeretett valami, ami az utobbi ido legszebb es legfontosabb dolga volt. Lehet hogy pont azert, mert a legfontosabb volt. Fontosabb, mint Isten. Ugy keri, hogy engedjem el, hogy mindenem, minden porcikam ellenkezik. Ugy ereztem, hogy a tenyeremben van egy csoda es ugy romlik el, hogy nem tudok ellene tenni semmit. ez nagyon bosszant, amikor nem tudom a miertekre a valaszt, amikor tehetetlen vagyok. Mindig ra kell jonnom , hogy semmi vagyok. Ha minden tolem fuggne korulottem csak sivatag letezne.

Most azt kell megtanuljam, hogy a sajat boldogsagomhoz valo ragaszkodasban tudjak lemondani a masikrol, ha o azt szeretne. Elengedni valakit. Ez igazan muveszet. Tiszta szereteted csak akkor lehet, ha tenyleg el tudsz engedni valakit , ha szeretne. Mert azt nem magadert teszed. O, nagyon nem. Hanem egyedul a masikert. Ezt tartja az etika is a legertekesebb dolognak. Ugy tenni valamit, hogy nem varsz erte semmit. Es ez az elet legnehezebb dolgai koze tartozik. Most probara tettek. Rajtam mulik, hogy vizsgazom.

De ne ertsetek felre: felsobb ero nelkul ez egyenesen lehetetlen. Szoval: segitseeeeeeeeeeg.

majus 10-i gondolat folytatase ez

2008-08-06T13:09:00.001+03:00

Entry for September 06, 2008: Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Játszatok, gyerekek, játszatok

2008-05-15T13:57:00.000+03:00

Sokszor azon keseregtem, hogy nem tudok olyan onfeledten jatszani mint regen. No meg azt, hogy az igazi jatek mar nem tartozik a felnott korhoz. A mi nap azt kerdeztek tolem, hogy mennyire gondolom jateknak a zenelest. Az elejen olyan hulye kerdesnek tunt. Pedig a mar a neveben is benne van: hangszeren jatszom.
A kerdesen gondolkodva rajottem, hogy miert erezzuk ugy hogy nem tudunk jatszani. Mig a gyermek fejlodesenek az elejen minden tanulas jatekbol ered, azutan a jatek lassan lassan elmarad s marad a tanulas. Pedig ezt meg kellett volna tartani. Mindig ugy tanulni, hogy jatszunk. Arra is rajottem, hogy tanulas nelkul nem lehet felnottkent jatszani. Mert a felnott jatekot ez kulonbozteti meg a gyermekitol:megtanulunk jatszani, es megtanulunk dolgokat, amelyek a jatekhoz szuksegesek. Megtanulunk szabalyokat allitani es szabalyokat atlepni. Akkor tudok igazan elvezettel jatszani egy hangszeren, ha elotte jol megtanultam a technikat. Mert meg kell tanulni azt, hogy a testreszeim egybol azt csinaljak, amit az agyam akar. No meg egyutt jatszani. Az meg nagyobb kihivas. Meg kell tanulni azt is, hogy egyuttt jatszani csak akkor lehet, ha mindenkinek teret hagyunk hogy kulon kulon is jatszon aztan megint egyutt. Igy pl. egy egyuttesben a kulon egyenisegekbol osszetevodik egy szep egyseg, egy nagy jatek.

2008-05-10T13:56:00.000+03:00

Entry for May 10, 2008

A nagyon jó dolgok mindig veszélyesek. Amennyire jó, amikor kézben tartjuk , olyannyira rossz, ha elveszítjük. Most is kicsúszott egy nagyon jó dolog a kezemből. Úgy, hogy észre sem vettem, aztán mikor észbe kaptam már késő volt. S már nem tehettem semmit. S a tehetetlenség megőrjít. Isten sokszor ezeket a nagyon jó dolgokat kéri el tőlünk, hogy képes légy feladni bármit. Ne haragudj, Istenem, most ez nem vigasztal. Szomorú vagyok, ott benn , mélyen.
A földön semmi nem az enyém. Amit kaptál azt el is veszítheted. Erre mégis mindig későn ébredünk rá.
Az emberi kapcsolatok a legszebbek, ezért a legveszélyesebbek is. Hány és hány ember rohangál nagy fájdalommal nap mint nap. S a szív egyszer megkeményedik. Erre szükség van a túlélésre. Minden tapasztalat erősít, mondják sokan, ne néz vissza, csak menj. Akkor miért érzem azt, hogy hidegülök. Hogy minden csalódás valamit megöl bennem, hogy egyre kevesebbett leszek képes adni.
Úgy érzem , hogy a legfontosabbat veszítjük el. Nem leszek képes lemondani önmagamról a másikért, mert már nem merek kockáztatni. A nagy szeretet lényege pedig mégis ez, lemondani arról ami a legfontosabb: önmagamról.

U.i.: Köszönöm Annak, aki rávezetetett arra, hogy erre én mennyire nem vagyok képes. Tanulni szeretnék ebből és egyszer nagyon szeretni. A kezdet megvolt, s most újra útnak indulok.

Befelé kiáltó pillanat.

2008-05-06T13:10:00.001+03:00

Szeretnék utolsó levelet írni
Mely álmok között született.

Ez egy utolsó levél,
Egy befelé kiáltó pillanat.

Nem szántja toll a jó papírt,
Szemeim vallanak.

Tudod, hogy hiába menekülsz,
Ha elolvasnád megértenél,
Engem is utolér az utolsó levél.

2008-04-14T14:04:00.000+03:00

Entry for April 14, 2008

Lelkembol szolna e dal, ha erom lenne megirni, ha nem zugnanak a fejemben hamis dallamok. Lelkembol szolna a dal, ha lenne lelkem, mely felismerne Teged.
Lelkembol szolna, dal lenne, ha megnyugodna a vihar, az orveny
Lelkembol szolna e dal, melyben oriasi melysegek rejlenek, hiszen en vagyok.

A tu ugrik a lemezemen es megjobban tonkreteszi. Csereld ki, kerlek csereld ki...

Szergej Jeszenyin (ford. Rab Zsuzsa) - Kaláka : Ki vagyok?

2008-04-13T14:05:00.000+03:00

Szergej Jeszenyin (ford. Rab Zsuzsa) - Kaláka : Ki vagyok?

Ki vagyok? Csak álmodom, tünődöm,
szemem kékjét homály itta fel.
Mellékesen élek itt a földön,
épp csak úgy... együtt a többivel.

Megszokásból csókollak, csak éppen
mert csókoltam mást is eleget,
s mintha gyufát lobbantok sötétben,
szép szavakat úgy mondok neked.

"Mindörökké", "kedvesem", "csak téged"...
De a lelkem dermedt és üres.
Hogyha magad ajzod szenvedélyed,
igaz szót szívedben ne keress.

Tüzemet már semmi fel nem szítja,
vágyak nélkül élek, csendesen.
Erre-arra hajló karcsú nyírfa:
születtél sokaknak és nekem.

Magamnak mindig társat kerestem,
s tűrtem komor fogság nyűgeit.
Nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,
nem illetlek rossz szóval, ne hidd.

Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,
szemem kékjét homály itta fel...
Szerettelek téged is a földön,
épp csak úgy... együtt a többivel.

Születésnapomra

2008-04-13T14:03:00.000+03:00

A haziorvosom szerint az ember fiziologiailag abban a honapban a legerzekenyebb, amikor szuletett. Mintha valami keppen emlekezne ra a testem arra a napra, amikor elhagyta edesanyam vedoburkat es kijott ebbe a biztonsagosnak nem mondhato vilagba. Elmeletileg a haziorvos mindenkit meg is kene vizsgaljon szuletesenek honapjaban. Az enyem nem teszi. Lehet, hogy rajott, hogy a testet kell hagyni emlekezni, ugy magatol. Sajnos a tudatom nem elmlekszik a napra. Mondjuk lehet, hogy nem veletlenul. Vegul is jo, ha nem igazan vagyunk tudataban a fejlodesunk elso eveivel. Eleg unalmas lenne. Enni, szarni, aludni. Ja, es edesen nezni, vagy eppen fintorogva bombolni, hogy ranknezve a felnottek is egy kicsit gyerekke valjanak: gugyu-gugyu.
Az orvosok jo emberek. Beletekinthetnek az elet nagy csodajaba, Isten legnagyobb kompoziciojaba: az emberbe. Milyen kar hogy a jobol is megart a sok...foleg ha budos is. Nem lattam senkit ugy undorodni az embertol, mint orvost.
Szeretem a testem. Remelem o is szeret engem. Ez az evek soran kiderul. Mert sajnos csak a nagy szeretetemmel maradok es azzal a sok befektetett energiaval, amivel megprobalom elfogadni magam. De igazabol nem is figyelek oda a testemre. Termeszetesnek veszem, hogy van, mint megannyi minden a vilagon. Pedig nem artana odafigyelnem ra. A Lelek temploma. Azert szuletett, hogy helyet adjon az emberi leleknek es termesztesen az isteninek is. Ehhez meg kellett szuletni. Vajon a lelkem mikor szuletett es emlekszik-e meg ra, arra a naiv, gyermeki, tiszta allapotara vagy valtozik a vilaggal es egyre csak kovesedik...
Nagy dolog volt a lelkem templomanak megepitese, megszuletese, meg a testem is emlekszik ra. Beleivodott a sejtjeimbe az a nap, amikor a vilagra jottem. Mert nagyon fontos ez a nap. Egy lelek szuletett, hogy ember lehessen es egy ember, hogy lelke lehessen.
Kedves orvosaim: megszulettem.

2008-03-19T14:03:00.000+02:00

Entry for March 19, 2008

Ez a nap eppenseggel egy szerdai nap. A szerda olyan semmilyen , lapos nap. Nem bir semmilyen fontossaggal. Mig, ugye koztudottan, hetfon a fu se no, nem mitha nallam none valami fu barmely napon is..., addig kedd az a munka napja nallam. Mindig a legzsufoltabb volt, minden talalkozom, gyulesem, megbeszelesem altalaban erre a napra esett. A csutortok, nem tudom miert, de olyan "kover" nap, a csutortokoket nagyon szeretem. Minden spontan, "ad hoc" buli ezen a napon jott ossze, csutortokon voltak a legnagyobb eszakazasaim is. Pentek, pentek az mar hetvege. Akkor mar csak lazulni kell. No es a hetvege az persze hetvege, bar nallam soha nem volt igazan az, pontosabban az egesz hetem mindig hetvegekent telt el. Jo volt igy. Sajnos lassan de biztosan jon a veg.

!Valaki mondja meg,hogy hogy szerezzek penzt anelkul, hogy dolgoznom kellene...! Na jo. Egy kicsit elragadattam magam. A munkarol majd maskor.

Kovetkeztetes: a szerda mondjon csutortokot. Kezeiket csokolom.

má' megint ünneplöbe öltözzünk?

2008-03-15T14:02:00.000+02:00

Ki a franc ünnepli márc. 15-öt úgy igazán? Azt sem tudjuk mirol szólt. A politikusok biztos
nem, mit tudnak azok a forradalomról? Semmit. De protokoll az van. Protokoll kokárda,
enni és (v)inni való, protokoll mosoly, protokoll hülyék.

Aztán vannak a "márciusi ifiak", erös nemzeti érzületü anyámasszonykatonák, bábuk, akik a forradalmat összetévesztik fiatalságuk csapongó lázongásaikkal e s mennyünkkiatérre és lobogtassuk azászlót mertmostszabad...magyar virtus, kedveseim, az igen.

Még vannak az örökös átlagok. Nem érdekli öket semmi ünnep, de ha megy a müsor a Tv-ben há akko nézzük-alapon, miert ne...

Vannak a Vilagfalu képviselöi. Oket nem érdekli semmi ünnep, azért lehet, hogy Valentin-napra vesznek virágot a mitérdekelengemhogymilyennyelvenbeszélcsakszeressen-barátnöjüknek. Itt az elv nem más, mint legyen béke, éljünk együtt...ja, és legyen pénz. Sok.

... és van nagymamám. Nézi a Tvben a '48 után Törökországba menekültekröl szóló müsort. Regivagasu, nemes felmenökkel rendelkezö, de igazi nagymama. Bár '48ban nem volt ott, mégis sokkal jobban érti, hogym miröl van szó, mint azt mi egyáltalán elképzelénénk. Ö nem gondolkozik azon, hogy magyar vagyok es akkor hogy is kéne csinalni vagy érezni, meg örizni a hagyomanyt, és hogy az legyen autentikus blablabla. Nem. Neki magától jön. Átélte, hogy milyen amikor nemzetek összecsapnak, alapvetö emberi értékeket rugdosnak és megtanulta, hogy embernek lenni fontosabb. Miután valaki igazán emberré tudott válni, csak az után ünnepelhet vagy tagadhat meg nemzeti értékeket. Irigyelem néha ezért. A régiek tartása az ami megfog benne. Nekünk ez már nem megy. A mi tartásunk a sok gyakorlás ellenére sem lesz ilyen soha. Nem mondom, hogy ami ma van az rosszabb. Csak más.

Viszont az ma sem számít, hogy maga az ember mennyire szabad vagy boldog és már megint nem emberségünket ünnepeljük. De legalább van megint egy jó alkalom, ahol szégyen nélkül, boros fejjel ordibálhatunk. A lényeg egy: magyar vagy nem magyar...

2008-03-13T14:01:00.000+02:00

Entry for March 13, 2008: Gondolom mindenki erezte mar az eletevel kapcsolatban, hogy valami nem jo. Van amikor eleg sok ido el kell teljen addig, mig rajovunk hogy mi is a problema. Ez haladas, de meg messze vagyunk a megoldastol. Hiszen sokszor ugy erzem, hogy teljes mertekben tudataba vagyok annak, hogy mivel van gond, hogy mit hogyan kene csinaljak...de valtoztatni sehogy sem tudok, hiaba latom a problemat, fingom sincs, hogy hogyan kene megoldani. Viszont hiaba alltatom magam, ezeket a dolgokat nem lehet a tipikus "lesz valahogy"-al elintezni. Ez csak menekules. Ahogy mondtam, rohanas. Megpedig elrohanas.
Face the end. Nezz szembe a veggel, mondja egy blues dal. Arra rajottem, hogy nem tudok semmit igazan befejezni. Nem tudom a vegeket kezelni. Nagyon koztes ember vagyok. Gorcsosen kapaszkodnak az ujjaim a sullyedo hajohoz.

Szeretem Istent. Oriasi humora van es igazan jo Apa. Megad mindet, es megadott mindent, amire szuksegem volt. De soha nem mondta ki helyettem, hogy vege. "Ez eddig volt, Gaborka, most mar masfele kell indulnod", vagy hogy "ne add fel, miert vagy turelmetlen". Hagyta, hogy onmagam lehessek. Mert az ember a vegeknel onmaga. Az extremitasoknal, hogy mondjam igy. Na de az onmagam sulya ilyenkor mindig ramszakad. Osszeroppanok. Valamikor teljesen hittem abban, ma mar csak nagyon melyen szunnyad ez a bizalom, hogy osszeroppani jo. Ramzuhan az onmagam, szetesek, kinyulok, darabokra torok...es akkor jon Isten es osszerak. Es szebb leszek mint valaha.

Megérkezni

2008-03-12T14:00:00.000+02:00

Megerkezni valahova annyit jelent, mint egy megtett ut vegen lenni. Megtenni egy utat csak ugy lehet, ha vegig megyek rajta. Sokan azt hiszik, hogy a megerkezes a lenyeg, a cel elerese a fontos es igy szamukra az ut megtevese csak mint akadaly, mint koztes van jelen. Pedig ez nem igy van. Pontosan forditva. A celban, a megerkezesben a lenyeg maga az uton leves. Igy a foldi eletben megerkezni valahova, elerni egy celt az nem megallo, hanem kiindulopontok uj utak fele.
En most csak rohanok az utakon.
...mert az a nap, amikor nem futok tobbe, az az a nap, amikor megerkeztem... hogy aztan igazan utnak idulhassak. Feled.

2008-03-11T14:00:00.000+02:00

Entry for March 11, 2008

Kulonos utjai vannak Istennek. Ahogy a zsoltar irja "kifurkeszhetetlen". Az utobbi idoben nagyon sok mindenre megtanitott magammal kapcsolatban es sajnos egyaltalan nem jo a kep, amit kapok magamrol. Sajnos egyelore valahogy nincs ezert halaval tele a szivem. Szomoru vagyok es jovotelen. Hihetetlen, ahogy az onfeledt nevetesbol bizonytalansagga zsugorodik az elet. Mint mar mondtam, ujra gyermek szeretnek lenni. "Hagyj beken Vilag, hagyj beken!" Elvesztettem onmagam es, kedves hallgatosag, rendkivul fontos, hogy ujra megtalaljam. Kezeiket csokolom.

2008-03-11T13:58:00.000+02:00

Entry for March 11, 2008: Regen almodni sem mertem, hogy irni fogok, vagy hogy irnom kellene. Regen csak olvasni akartam es ennyi. Mint ahogy nem gondolkodtam azon , hogy valaha donteseket kell meghozni, csak jatszani akartam es ennyi. Regen nem akartam tanulni, csak tudni es azt hittem, hogy tudok is. Regen nem kerestem az okat, csak kacagni akartam, nevetni es ennyi. Regen soha nem akartam szeretni senkit, csak szerettem es ennyi. Regen nem epitettem legvarakat, hanem benne eltem, regen nem talaltam ki almokat, regen csak egyszeruen almodtam. Majd ugy ebredtem fel, hogy nem is vettem eszre es azt hittem, hogy meg mindig almodom. Regen gyermek voltam.

hajó blog

2010 legjobb dala...

ketten egy

knockin' on...

fix you

őszeim

futár (Csusznernek)

ökörség 1

My Angel, Gabriel

the ugly american and the canadian flower

néztem őket és arra gondoltam, hogy...

vicc

Stone Angel

Digging a ditch

Álom

Nektek, akik sirtok.

Nem elég

Vizsga

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Játszatok, gyerekek, játszatok

Befelé kiáltó pillanat.

Szergej Jeszenyin (ford. Rab Zsuzsa) - Kaláka : Ki vagyok?

Szergej Jeszenyin (ford. Rab Zsuzsa) - Kaláka : Ki vagyok?

Születésnapomra

má' megint ünneplöbe öltözzünk?

Megérkezni